Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a 3.album szövegeinek magyarázata...

2012.08.12

Gyakran tesznek fel kérdéseket a magánéletemmel kapcsolatban....
Ilyenkor mindig azt felelem, hogy amire kíváncsiak azt megtalálják a dalaimban...
ínem túlzás: számomra egy-egy lemez olyan mint egy napló,
vagy még inkább egy bizalmas jó barát, akinek a legmélyebb érzéseimet is elárulom.
Így volt ez a legújabb, Metamorphosis címet viselő albumunk esetében is.
A szövegek a zenével együtt élnek igazán, ezért mindenkinek javaslom,
hogy hallgassa meg a dalokat.


"A legtöbb titkom ott van a dalamiban"
- ToMii

 

Metamorphosis...

A lemezcímmel azonos elnevezésű intro,
életem első zongoratémája, mely némi vonós, és 
elektronikus fűszerezéssel indítja az albumot, mint
egy zenei ars poeticája annak. 
A koncertjeink is ezzel a kissé monoton,
mégis magasztos hangulatú szösszenettel indulnak..


Beleremeg a föld...

Kifejezetten pozitív hangulatú dal,
mely leginkább a zenekar és
a közönség kapcsolatáról, az
élőzene közönségépítő erejéről szól.
Semmihez sem fogható, 
mikor a színpadon állva érzem, hogy a
közönség velünk együtt lélegzik, ugrál, tombol! 
A tracklista összeállításánál úgy
gondoltam: ez méltó nyitája lehet az albumnak.
Tipikus koncertnóta.


Mennyország...

Tavaly januárban írtam ezt a dalt, Máltán,
ahol egy angoltanulásnak álcázott
hónapot tölthettem a gitárom társaságában.
Borzasztóan inspiráló volt!
A dalszöveget az otthonomtól való
távollét és egy szerelmi csalódás ihlette.
Mindenkiről a hiánya mondja el igazán, hogy mennyit is ér.
Akkor vált világossá, kit is vesztettem el,
mikor pontot tettem a dalnak a végére.
Sokkal többet jelentett/jelent számomra, mint azt valaha hittem.


Lesz Ami Lesz...

Ez a nóta készült el elsőként a lemezre.
Egy olyan pillanat ihlette, amikor
összecsaptak a fejem fölött a hullámok,
tanácstalan voltam, merre menjek tovább.
Úgy gondoltam, lesz ami lesz, hagyom magam
sodródni az árral, a sorsra bízom a döntést.
Állandóan tele vagyok koncepciókkal,
mindent szeretek pontosan kitalálni
az utolsó miliméterig, ami olykor 
fárasztó, néha talán már görcsös is, 
ám vannak azok az élethelyzetek, amikor jobb, 
ha hátradőlök, és hagyom, hogy megtörténjenek 
a dolgok maguktól.


Mennem kell...

Lételemem a szórakozás, szeretek
illedelmesen belevágni az éjszakába,
ami nem mentes a túlkapásoktól sem.
Gyakran rám tör a vágy, hogy engedjek a kisértésnek,
mert azok az ördögök mindig ott mocorognak a vállamon.:)
Azt a késztetést szerettem volna sorokba önteni, amit
akkor érzek, amikor igazán be akar szippantani a város.


Jégvirág...

Talán általános iskolás voltam,
mikor irodalom órán Janus Pannonius Egy dunántúli 
mandulafáról című versét olvastam. 
Akkoriban úgy gondoltam, hogy 
a költő egy borzasztóan beképzelt figura, aki
kicsit túlmisztifikálja a művészetét.
Bár kifejezetten szerencsésnek érzem magam, 
a karrierem során megannyi csalódás ért, 
mely megértette velem, mire is gondolhatott az író. 
Sokszor érzem, hogy a soraim nem jutnak el, vagy nem úgy jutnak el
az emberekhez, ahogyan szeretném. 
Kiborít olykor hogy képmutató, semmitmondó, szerencsétlenek előtt
esedeznek tömegek.


Marad-e még levegő?...

Minden eddigi lemezünkön található egy dal, 
ami a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet.
Ennél az albumnál sincs másképp, hiszen úgy 
gondolom, ez a legaktuálisabb, legéltetőbb téma
manapság, ami mellett én sem
tudok lehunyt szemmel elmenni.
Hatásvadász nótával akartam
előjönni, amitől igazán kiráz a hideg.
A néhol monoton, kifejezetten
szövegcentrikus zene, az órakattogásból
összerakott groove és a gyerekkórus is mind-mind ezt hivatottak erősíteni.
Érdekesség, hogy azzal a kórussal
énekeltettem fel a bridge részt, ahova én is jártam hajdanán!

Kötéltánc...

Sokáig úgy gondoltam, hogy ez lesz a lemez címadó dala,
de aztán valahogy mégis maradtam az eredti elképzelésemnél.
Ez a nagyon erőteljes, dacos, méhol már-már hisztérikus 
hangulatú dal az egyik kedvencem a albumról.
Azt az érzést próbáltam beleszorítani a versbe, amikor a
szerelmem hiányától nincs egy nyugodt pillanatom,
nem tudom megvetni a lábam sehol, nem tudok hűtradőlni.
Próbáltam visszaszereznia  múzsámat, mialatt olyan
helyzetekbe kényszerítettem magam, melyek ésszerűtlenek, 
melyekben nem tudtam önmagam lenni.
Gyakran előfordul, hogy amit nem mondok el senkinek, 
leírom, így elmondom mindenkinek. 
A legtöbb titkom ott van a dalaimban.


Nincs elérhetetlen cél

Hosszú utat jártunk be a zenekarral fennálásunk 10 éve alatt.
Tényleg a semmiből, álmokkal teli gyerekekként indultunk.
Csak annyi volt biztos, hogy valami mást akarunk csinálni, 
és ez lett belőle.
Őszintén szólva büszke vagyok magunkra. :) 
Remélem a példánkkal másokat is ispirálunk majd - erről szól ez a dal.

Viszlát

Már a Lélekzet album készítése közben megérett
bennem a gondolat, miszerint írok egy dalt a temetésemre.
Ez akkor nem jött össze, most viszont ragaszkodtam az ötlethez.
Félreértés ne essék nem arról van szó, hogy a közeljövőben 
tervezek eltávozni. Életigenlő vagyok, de sajnos egyszer biztosan eljön az a pillanat amikor
szembe kell néznem a halállal.
Szeretném ha rengeteg ember lenne a temetésemen, 
viszont forgolódnék is a síromban, ha valami bánatos Máté
Péter-nóta süvítene, miközben leeresztenek a végső nyughelyemre.
Kicsit hátborzongatóra sikerült, belátom. Hatásos lesz!:)


Vezessen a vágy!


NEm akartam hullaszaggal zárni az albumot,
mindenképp valami reményt adó, bíztató tételt 
szerettem volna zárásnak.
Ez a nóta egy egyperces outrónak indult, de aztán
valahogy dallá kerekedett.
Többektől hallottam, hogy ez az apró szösszenet
szólt a ballagásukon, ami hihetetlenül megtisztelő!

 
 

 

Profilkép




Statisztika

Online: 1
Összes: 83457
Hónap: 1357
Nap: 27